Ezért meséljünk minden nap gyermekünknek!

Így gyógyít a mese

A gyerekek számára a meseolvasás rituálé, biztonságot sugall, és megteremti az intimitást szülő és gyermek között, amely erősíti a kapcsolatukat. A meseolvasás tehát nem csak szórakozás, játék, kikapcsolódás, hanem lelki életük karbantartásának és lelki szükségleteik kielégítésének az egyik legnagyszerűbb eszköze.

A mese, amit a szeretett felnőtt mond el, olvas fel nekik, biztonságos kereteket teremt az élet olykor bizonytalan, esetleg rémisztő eseményeinek, a gyermeki problémáknak a feldolgozásában. A jól kiválasztott mese segíti a gyereket abban is, hogy szembe tudjon nézni a nehézségekkel, megoldandó feladatot lásson bennük, leküzdhető akadályt, ahol ráadásul sok-sok segítő is mellé áll az út során, és mindez az örök optimizmus páncéljával is felruházza őt.

Számos kutatás igazolta, hogy mesehallgatás közben a gyerek lenyugszik, teste ellazul, légzése lelassul. Ezt Fran Stallings amerikai mesemondó úgy hívta: történethallgatási transz, ami feszültségoldó hatással bír.

1977-ben Bruno Bettelheim amerikai gyerekpszichológus írta le először a meséknek azt a szorongásoldó hatását, amely azon a tudattalan folyamaton alapul, hogy a gyermek a mesehallgatás során alaktalan szorongásait és a környezet – szülei, testvérei, barátai, ovis vagy osztálytársai - iránt érzett dühét a mese negatív szereplőibe vetíti, indulatait oda csatornázza, és a gonosz megbüntetésével meg is szabadul ezektől a rossz érzésektől.

A mese folyamatosan edzésben tartja a fantáziát, a belső képalkotó képességet és a különböző meseszereplőkkel való azonosulás révén a gyermek begyakorolja, hogyan váltson nézőpontokat. Ezáltal empátiát tanul, fejlődik az érzelmi intelligenciája.

A mesehallgatás alatt mindkét agyfélteke aktív. A racionális, analitikus működésért felelős bal agyfélteke mellett bekapcsol az intuíciót, a képzelőerőt adó – a mindennapokban alig használt- jobb agyfélteke is.

Így válasszuk ki a megfelelő mesét!

A jó mese többrétegű, és a gyerek mindig azon a szinten érti meg, amelyre abban a pillanatban képes. Ezért nem szabad sosem a jelentést megmagyarázni számára, legfeljebb, ha valamin fennakad, akkor arról lehet beszélgetni.

A mese nagyobb léptékben segít, mert általánosabb, rendszerint életszakaszhoz kötődő problémákat állít a középpontba, pl. beilleszkedés, akadályokkal való megküzdés, kirekesztettség, otthonról való kikerülés, félelmek legyőzése.

A szakértők azt javasolják, hogy ne a szülő próbálja kiválasztani a mesét, hagyja azt a gyerekre, annak ugyanis, hogy a gyerek mit választ, jelentősége van. Ha például rendszeresen sárkányos mesét szeretne, akkor sejteni lehet, hogy van valami félelme, amivel próbál megküzdeni. Minél több mesét ismer a gyerek, annál jobb, hiszen olyat fog kérni, amire a legjobban szüksége van.

A mese képi világa és valóságábrázolása teljes mértékben megfelel a gyermeki gondolkodásmódnak, emiatt a mese tulajdonképpen a gyermek szemével nézett világ. A mesék ugyanolyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, mint amilyennek azt a gyermek megéli.

„A mesei csoda megkérdőjelezhetetlen elfogadása a gyermek mágikus világképében gyökerezik. A mese pontosan azon a nyelven szólítja meg őt, amelyen maga is gondolkodik: felnagyítja a dolgokat, szereplői szélsőségesek, és bármilyen vágy teljesülése lehetséges ebben a keretben.
A mesei vágyteljesülést nem akadályozzák sem természeti törvények, sem időbeli vagy térbeli korlátok. Minden lehetséges, mindenné át lehet változni. A mesei világban minden rendben van, és a gyermek ugyanerre vágyik a saját életében is: egyértelmű és kiszámítható dolgokra” – magyarázza a mese hatásmechanizmusát Kádár Annamária, mesepszichológus.

Mit olvassunk a legkisebbeknek?

A legkisebb korosztály – az 1-3 év közöttiek- az olyan meséket, történeteket kedveli, amelyben a hétköznapi élet tárgyai, eseményei, az általa már ismert világ alakjai szerepelnek. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a lapozgatós, sok képpel illusztrált böngészők, leporellók a picik kedvencei lehetnek.
A legjobb, ha a könyvet együtt is tudjuk időnként lapozgatni a kicsivel, megnevezzük a képeken látható tárgyakat, embereket, állatokat. Nem muszáj ragaszkodni a könyv esetleg még túl bonyolult és hosszú szövegéhez, bátran, saját szavakkal, a gyerek fejlettségéhez igazítva is lehet izgalmas élmény az olvasás. A kicsik szívesen nézegetik a családjukról, ismerősökről készült fotókat is, közben újra fel lehet idézni a közös együttlétek pillanatait is.

A böngészők a legalkalmasabbak arra, hogy a felkeltsük a könyvek iránt a legkisebbek érdeklődését. Nincs konkrét szöveg, vagyis nem baj, ha nem olvassuk végig, akárhányszor el lehet mesélni, mégpedig mindig másképp, ráadásul a saját tempónkban haladhatunk. Az aprólékos képek rengeteg mesére, sőt akár saját családunkban megtörtént legenda és történet elmesélésére is lehetőséget adnak. 

Mesék az óvodásoknak

A hároméves már élvezettel hallgatja a láncmeséket, a kalandos állatmeséket, a rövid történeteket. Legmegfelelőbbek a rövid és minél egyszerűbb cselekményű, ismétlődő részeket és kevesebb konfliktust tartalmazó hétköznapi történetek.
A négy-ötéves kor mérföldkő a mesei érdeklődés szempontjából. Elkezdődik a nagy mesekorszak, amikor a gyermek már el tudja különíteni a valóság elemeit a mesei elemektől. Ez a valódi tündérmesék, a csodák korszaka. A magyar népmesék világa, mely azt az ősi szimbólumrendszert tartalmazza, amit évszázadokon keresztül csiszolt ki az emberi szellem, tökéletesen megfelelő meseanyag ennek a korosztálynak. Kezdetben rövidebb, egyszerűbb cselekményű meséket válasszunk, majd öt-hétéves korban jöhetnek a terjedelmesebb és bonyolultabb tündérmesék, valamint a cselekménydúsabb novellamesék.

Kisiskolás korban se hagyagoljuk a mesét!

Kisiskolás korban elérkezik az önálló olvasás korszaka, de még ilyenkor is nagyon szeretik a gyerekek, ha a számukra kedves felnőttel együtt olvassák, vagy felolvassák nekik a történeteket. A kisiskolás egyre reálisabban látja a dolgokat. A mesére való beállítottság nyolc-kilenc éves korig tart, ezután a valós világban zajló rendkívüli események érdeklik őket. A tündérmesék fokozatosan kiszorulnak, a régi és mai gyerekek életéről szóló, valós mesék felé fordul a gyerekek érdeklődése, és szívesen olvasnak valódi állatokról szóló történeteket.

A kisiskolás korosztály már nem elégszik meg magával a mesével, előfordul, hogy vágyik valami pluszra, közös beszélgetésre, ahol választ kaphat a felmerülő kérdéseire. Vágyik még a mesék felolvasására, hiszen ő maga még nehezebben boldogul az írott szó világában. Az esti mesék alkalmával már lehetőség nyílik a hosszabb történetekre is, hiszen nem csak vevők arra, de követni is tudják.

Forrás:

Kádár Annamária: Mesepszichológia- Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban című könyve