10 jó tanács a testvérféltékenység kezelésére

Amikor kistestvér születik, teljesen természetes, hogy az addig kizárólagos figyelmet élvező nagyobbik gyerek féltékenységet érez a kicsi iránt. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezt az érzést a szülők hogyan kezelik: büntetik, megszidják érte a csemetét vagy őszintén beszélgetnek róla és segítséget nyújtanak neki ahhoz, hogy ezt a számára is frusztráló érzést legyőzze.

A testvérféltékenység forrása

Egy szülő életében az egyik legjelentősebb stresszforrás, ha azt látja, a gyerekei állandóan veszekednek. Mit lehet tenni, hogy csökkenjen a testvérféltékenységből adódó konfliktusok száma?
Először is, meg kell értenünk, hogy mi a testvérféltékenység és diszharmónia fő forrása, mi az, ami a gyerekeket veszekedésre készteti egy családon belül.

1, A figyelem hiánya

Az egykék osztatlan figyelmet élveznek, ám a testvérek számának növekedésével ez a figyelem osztódik, mindenkinek egy kicsit kevesebb jut. Minél elfoglaltabbak a szülők, annál nagyobb a harc a figyelmükért és annál kevésbé tudnak minden egyes gyereknek külön figyelmet szentelni.

2, Osztozkodás

Az új testvér érkezésével a gyerekek pillanatokon belül vetélytársakká válnak. Nem csak a figyelemért, szeretetért megy a harc, hanem a család korlátozott "forrásaiért" is: kié legyen a nagyobb szoba, az utolsó szelet torta, apa figyelme, a játékok. Ez azt jelenti, hogy minden testvérnek így vagy úgy, de meg kell tanulnia osztozkodni, akár még a saját tulajdonán is.

3, Eltérő személyiség-típusok

Gyermekünk személyisége, egyéni temperamentuma (természete, alkalmazkodóképessége) nagy szerepet játszik abban, hogyan jön ki a testvéreivel.

4, Igazságosság

A gyerekeknek kifinomult érzéke van arra, hogy mindenkinek mindig mindenből pontosan ugyanannyi és ugyanúgy járjon. Nagyon érzékenyek, ha azt tapasztalják, igazságtalanság történt. Egyetlen családban sem létezik a tökéletes egyenlőség fogalma. Elkerülhetetlen az a szituáció, amikor a nagyobb gyereknek szabad már néhány olyan dolgot tennie, amit a kisebb testvérének még nem. Vannak olyan helyzetek, amikor az egyik gyereknek többre, másra van szüksége, mint a másiknak.

5, Születési rangsor és a negatív megkülönböztetések

Testvérféltékenységhez vezethet a gyerekek pozíció szerinti megkülönböztetése. Nem jó, ha a legnagyobb gyereknek olyan feladatokat és ezzel együtt felelősséget adunk, amely nem neki való, például, ha folyamatosan bébiszitternek használjuk, vagy amikor a kisebb gyereknek folyamatosan arról szól az élete, hogy "utolérje" a nagyobb testvérét.

Bevált tippek a testvérféltékenység és testvérharcok kezelésére

A következő stratégiák hasznosak lehetnek és segítenek abban, hogy a testvérek idővel jó testvérekké váljanak és elsősorban ne vetélytársat, hanem családtagot és barátot lássanak a másikban.

1. Ne hagyjuk, hogy elmérgesedjenek a veszekedések! Ha azt látjuk, zsákutcába jutott a kommunikáció közöttük, válasszuk szét őket egy kis időre, biztosítsunk mindenkinek saját teret, hogy megnyugodhassanak és felismerjék, nincs veszélyben a pozíciójuk. Néha minden testvérnek szüksége van külön kis térre és külön időre.
2. Neveljük őket arra, hogy képesek legyenek kompromisszumot kötni és tárgyalni! Fontos, hogy gyermekeink képesek legyenek képviselni a saját érdekeiket, de az is, hogy megtanulják, mikor kell inkább kompromisszumra törekedni az érdekérvényesítés erőltetése helyett. Mutassuk meg, hogyan lehet megoldani egy helyzetet úgy, hogy mindenki elégedett legyen! Persze a legjobb példával mi, felnőttek járhatunk elöl, ezt sose felejtsük el!
3. Feszült szituációkban először kérjük meg gyermekeinket, hogy hagyják abba a kiabálást és mindenkinek adjunk lehetőséget arra, hogy elmondhassa a saját verzióját a történtekről. Hallgassuk meg őket, de ne ítélkezzünk. Vezessük végig őket a konfliktuskezelés lépésein. Legközelebb már lehet, hogy maguk is tudni fogják.
4. Hagyni kell olykor, hogy mérgesek lehessenek, de csírájában el kell fojtani a verekedést és a szitkozódást. Adele Faber és Elaine Mazlish pszichológusok egy nagyon szemléletes hasonlattal élnek a testvérkapcsolatok és az új testvér érkezése által kiváltott lelkiállapot jellemzésére: „Mit éreznél, ha a férjed egyszer csak hazahozna egy másik nőt a lakásotokba, aki csinosabb és fiatalabb is nálad, és őt dicsérné, ajnározná, ölelgetné a szemed láttára”. Ha belegondolunk, ezt az elkeseredettséget, mellőzöttséget és tehetetlen dühöt élhetik meg a testvérek is. A gyűlölködő kitörések („Bárcsak meg se születtél volna”) és egymás gyötrése mögött ez a fájdalom áll. A düh elfojtása pedig egyáltalán nem jó, mert az elfojtott érzések előbb-utóbb más utat találnak majd. Az említett szakemberek azt javasolják, hogy fejezzük ki egyetértésünket a sértett féllel: „Megértem, hogy dühös vagy rá, de ez rosszul esik neki, ha ilyet mondasz rá. Nem vezetheted le rajta a dühödet. Gonosz szavak nélkül mondd el neki, hogy mi bánt.” Az „ő a testvéred, szeretned kell” típusú kijelentésektől is jobb tartózkodnunk, helyette mondjuk azt: „Értem, hogy mérges vagy rá, én is az lennék a helyedben, fújd ki magad és mondd el, mit érzel, mert nekem fontos vagy.”
5. Legyenek szilárd, de rugalmas szabályaink! A szabályok segítenek a gyerekeknek a világban való eligazodásban, fogódzóként működnek.  Arra azonban mindenképpen figyeljünk oda, hogy minden gyerekre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak! Vonjuk be a gyerekeket a szabályok kialakításába, frissítésébe. Ha részt vesznek a gyerekek a döntéshozatalban, úgy érzik, hogy van egy kicsi kontrolljuk a saját életük felett. Amikor betartják a szabályokat, dicsérjük meg érte őket.
6. Tartsuk tiszteletben gyermekeink tulajdonát! Ahogy a mi életünkben is vannak olyan tárgyak, szokások, amelyekhez ragaszkodunk, úgy lehet a gyermekeinknek is olyan tulajdona, amelyen nem szeretnének osztozkodni. Ne kényszerítsük őket arra, hogy ezeket a számukra fontos dolgokat mindenkivel megosszák! Minden gyereknek legyen egy-két olyan tulajdona, ami csak az övé (erre lehet egy külön helyet is - polcot vagy fiókot - kinevezni) és ő dönti el, hogy mikor és hogyan osztozkodik rajta.
7. Minden gyereknek legyen külön, „saját” ideje! Ha nem szeretnénk, hogy valamelyik gyerekünk elhanyagoltnak érezze magát, mindegyikük számára biztosítsunk olyan minőségi időt, amit csak vele töltünk, amikor csak rá figyelünk és azt élheti át, hogy most ő a legfontosabb számunkra. A kapcsolódó nevelés irányzata szerint a gyerekek rugalmasak és együttműködőek, ha fel van töltve a szeretettankjuk, ehhez sokszor akár napi 10-15 perc is elég lehet, amikor azt csináljuk, amit ő szeretne, lehet az kártyázás, sport vagy beszélgetés.
8. Nagyon fontos, hogy ne legyen összehasonlítgatás, se leosztott szerepek. A szakértők egyöntetű véleménye, hogy ebből a körből mindenki vesztesen kerül ki, mert csak az egymás iránti rossz érzéseket táplálják. Ezért ezeket érdemes kerülni és helyettük tényszerű megállapításokra szorítkozni, a testvér felemlegetése nélkül. Reagáljunk gyermekeink valódi igényeire és skatulyázás helyett a bennük rejlő lehetőségekre összpontosítsunk!
9. A közös, családi beszélgetések kiválóak arra, hogy mindenki megoszthassa a problémáit és az összes családtag érdekeit szem előtt tartva, közösen keressük a megoldásokat. Ezek a beszélgetések erősítik a családi összetartozást és az egymás iránti tiszteletet is.
10. Ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyerekek maguk vívják meg a csatáikat - természetesen csak addig, amíg nem okoznak sem fizikai, sem lelki sérüléseket egymásnak - akkor nagyon hasznos szociális készségeket sajátíthatnak el, miközben az érzelmi intelligenciájuk is növekszik.

Persze teljesen megelőzni a testvérféltékenységből fakadó harcokat nem lehet és nem is tanácsos, hiszen kell a gyerekeknek ez a fajta biztonságos gyakorlóterep otthon, amiből rengeteg mindent tanulhatnak, amit majd később az életük során kamatoztathatnak. Vannak olyan esetek, amikor viszont a testvérféltékenység és az abból fakadó problémák túlnőnek rajtunk, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Például a következő esetekben:

• a testvérféltékenységi konfliktusok olyan komolyak, hogy házassági problémához vezetnek
• valódi veszélye van annak, hogy egy vagy több családtag fizikailag megsérülhet
• a testvérféltékenységi harcok veszélyeztetik egy vagy több családtag önértékelését és pszichés jólétét
• a konfliktusok más pszichés problémákat is kiváltanak (pl. depresszió)

Általános érvényű szabály a testvérféltékenységből fakadó komolyabb problémák esetén is, hogy minél korábban kérünk segítséget, annál kisebb a sérülés veszélye és annál hatékonyabb és gyorsabb a megoldáshoz vezető út.