Dicsérjünk úgy, mint a dánok!

A pozitív attitűd fontossága

A dicsérettel elősegíthetjük gyermekünk önbizalmának és önértékelésének növekedését. Ám a dicséretet is tudatosan kell használni! Mint ahogy nem jó, ha nem dicsérünk, ugyanúgy káros következményei lehetnek a személyiségfejődésre annak is, ha mindig, mindenért megdicsérjük csemeténket. Az erőfeszítést, a valódi munkát, a szándékot mindig jutalmazzuk, de azokat a rutintevékenységeket, amelyek a mindennapok kötelező feladatai - mint amilyen a reggeli fogmosás, a házi feladat elkészítése – nem kell!

A pozitív attitűd általánosságban véve is nagyon fontos, ez legyen a gyereknevelés egyik fő alappillére! A másik pedig, hogy soha ne a személyt, hanem a cselekedetet minősítsük! Ha gyermekünk rossz fát tett a tűzre, magát a tettet helytelenítsük, azért járhat a szidás, de ne vágjunk a fejéhez olyan sértéseket, amelyek a személyére vonatkoznak! Kerüljük az olyan minősítéseket, hogy „buta, lusta, semmirekellő”, helyette nevezzük meg a rossz cselekedetét, és hogy azt miért tartjuk károsnak pl. a verekedés buta dolog, senki sem jön ki belőle jól, nem oldja meg a problémát és mindenki rosszul érzi magát utána.

A dán szemléletmód

Az amerikai kultúrára jellemző az, hogy állandóan dicsérgetik a szülők gyermekeiket, hogy ezzel adjanak nekik önbizalmat. Agyondicsérik őket, hogy milyen okosak és szépek. Ezzel ellentétben a dán kultúrában másra helyezik a hangsúlyt a dicséretekben. Érdemes lehet megfigyelnünk a módszereiket és a szemléletmódukat, hiszen az OECD felmérések szerint 1973 óta szinte minden évben elnyerik a legboldogabb ország címet.

A dán modellt tanulmányozva igazából semmilyen ördöngősség nincs a módszerükben, csupa olyan dolgot tartanak fontosnak, amelyek a hétköznapi, emberi interakciók minőségét is meghatározzák: az emberek jóságába vetett hitet, az őszinte és hiteles hozzáállást, a rugalmasságot, az elfogadást és az ítélkezésmentességet. Ezek olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek, ezek a tulajdonságok pedig nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.

Fontos értékeik közé tartozik a szerénység. Számukra a szerénység az, hogy tudják, kik ők, és ezért számukra nem fontos a másik folyamatos elismerése, hogy értékesnek érezzék magukat. A munkára, a fejlődésre és az erőfeszítésre és nem elsősorban a végeredményre helyezik a hangsúlyt. Így dicséretként ahelyett, hogy „Okos vagy, hogy sikerült a vizsgád!” inkább azt mondják, hogy „Látszik mennyit tanultál, mert meglett az eredménye”. A feladatra és a munkára összpontosítanak, ezzel azt tanítják meg, hogy képesek a készségek elsajátítására, de még sokat kell fejlődniük, tanulniuk, hogy mestereivé váljanak az adott tantárgynak, szakterületnek. Ez a fajta szemléletmód fejleszti a rezilienciát és növeli a belső erőt.

Ez a szemlélet, valamint az önállóság, és a „bízzál magadban” elv az egész oktatást áthatja már egészen kis kortól kezdve. Az önálló problémamegoldásra nevelés mellett a tanárok igyekeznek olyan közeget biztosítani diákjaik számára, amely inspiráló, és amelyben jól érzik magukat. Az iskoláknak kis műhelyeik vannak, ahol a nebulók saját maguk készítik az eszközöket, majd felhasználják és más foglalkozásokon komplexen alkalmazzák.

A hiteles dicséret

Tulajdonképpen a dán nevelési módszer egésze is ugyanerre az elvre épül: megtanítja a gyerekeknek, hogy az élet apró történései nem mindig kategorizálhatók, és nem minden történet, próbálkozás zárul pozitív befejezéssel és ez egyáltalán nem baj. Fontos, hogy a gyerekeknek adjunk lehetőséget arra, hogy megéljék az érzelmeik teljes skáláját (bizony, a gyászt is) és az értékrendjükkel összhangban viselkedjenek, hiszen így az élet nehézségeivel könnyebben birkóznak meg. A gyerekeknek nem tökéletes világra és tökéletes szülőkre van szükségük, hanem érzelmi őszinteségre. Ide tartozik például a hiteles dicséret is. Nem szükséges minden apróságért dicsérni és fordítva, mindenért leszidni a gyereket, inkább koncentráljunk a feladatra. Mindig a kitartást dicsérjük, a feladatba fektetett munkát hangsúlyozzuk, ne az eredményt! Ezzel megtanulják, hogy ne adják fel és nem azt, hogy ha valami nem sikerül, akkor ők rosszak, nem okosak, nem ügyesek.

A dicséret mint a személyiségfejlődés alapja

A szülői dicséret azt is meghatározza, hogy a gyermek hogyan gondolkozik az intelligenciájáról. Ha mindig azt jelzik vissza számára, hogy okos, ügyes, eszes, tehetséges, akkor úgynevezett rögzült vagy fix gondolkodás alakulhat ki benne. Az intelligenciáját állandónak és fixnek tekintheti.
Ezzel ellentétben, ha az erőfeszítésekre és a folyamatra koncentrálunk, vagyis azt hangsúlyozzuk, hogy a munkája által folyamatosan fejlődhet, akkor rugalmas gondolkodás alakul ki. Ezek a gyerekek az intelligenciájukat nem állandónak, hanem változtathatónak és fejleszthetőnek gondolják megfelelő erőfeszítésekkel.
A rögzült gondolkodásmóddal rendelkező gyerekeknek, akiket tehetségük miatt dicsérnek állandóan, nagyon fontos, hogy mások hogyan ítélik meg őket. Meggyőződésük, hogy már birtokában vannak a tudásnak és képességeknek, így egy-egy nehezebb feladatban nem szeretnek erőfeszítéseket tenni. Hiszen ez azt mutathatja meg számukra és a külvilágnak, hogy mégsincsenek birtokában és elveszthetik a korábban megszerzett pozitív jelzőket és az „okos gyerek” status quo-t.

A rugalmas gondolkodással rendelkezők pedig nem az intelligenciájukra, hanem az erőfeszítésekre összpontosítanak. Számukra maga a tanulás, az ismeretek megszerzése jelent kihívást és örömet és úgy érzik, a tanulás és az erőfeszítés pozitív dolog. Kudarc esetén inkább jellemző rájuk, hogy több erőfeszítést fejtenek ki és új megoldásokat, módszereket keresnek és alkalmaznak a problémákra.

A rögzült és rugalmas szemléletmódot egy amerikai kutatócsoport egy nagyon érdekes kutatásban vizsgálta. Fő kérdésük az volt, hogy hogyan hat a dicséret a teljesítményre. Ötödik osztályos gyerekeket osztottak két csoportra és kirakós feladatokat kellett megoldaniuk. Eltérően dicsérték meg a teljesítményüket. Az egyik csoportnak azt mondták: „Nagyon okos lehetsz, hogy megoldottad ezeket a feladatokat!”, ezzel a rögzült szemléletmódot idézték elő. A másik csoportnak azt jelezték vissza, hogy „Biztosan keményen megdolgoztál azért, hogy megoldd a feladatokat”, ezzel a rugalmas gondolkodásmódot segítették. Ezután a gyerekeknek intelligenciával kapcsolatos állításokról kellett eldönteniük, hogy mennyire értenek velük egyet. Azok, akiket okosságukért dicsértek, inkább egyetértettek azzal, hogy az intelligencia statikus és állandó. Azok, akiket kemény erőfeszítésükért dicsértek meg, úgy jellemezték az intelligenciát, mint ami munkával fejleszthető.

Kihívás vagy kudarc

A magabiztosságra és a kihívásokkal való megküzdésre is hatással vannak ezek a szemléletmódok. A következő feladatnál a rögzült gondolkodással jellemezhető gyerekek nagy része inkább könnyebb feladatot választott, azért hogy tökéletes eredményt érjenek el. Úgy érezték, hogy nem kockáztathatják meg, hogy ezt a jelzőt elveszítsék, így olyan feladatot választottak, amelyben biztos, hogy nem hibáznak. Az erőfeszítésükért dicsért csapatban azonban teljesen más volt tapasztalható. Kilencven százalékban a nehezebb feladatot választották, amely tanulási lehetőséget biztosított a számukra.
A harmadik feladatban az eddigiekhez képest sokkal nehezebb feladatot kellett megoldaniuk a gyerekeknek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző dicséretek után hogyan reagálnak a kudarc élményére. Az okosságuk miatt dicsért gyerekek, amikor nehézségbe ütköztek a feladat során, nagyon hamar elvesztették az önbizalmukat és lelkesedésüket. Mivel azt dicsérték meg korábban, hogy eredendően okosak, a kifejtett erőfeszítések viszont ennek az ellenkezőjét jelezték számukra. Így ezt kudarcként élték meg. A másik csoportban viszont nem hagyott alább a lelkesedés és az elégedettség, kitartóan próbálkoztak a feladat megoldásával.
Ha tehetségükért dicsérjük gyermekeinket, akkor nehezebb feladatok és kihívások esetén csökken önbizalmuk, mert az erőfeszítések azt demonstrálják számukra, hogy még sincs meg a tehetségük hozzá.

Az önbizalomhiány következményei

A diákok végül egy ugyanolyan nehézségű feladatot kaptak, mint az első feladat volt, és amelyet korábban már megoldottak. Ám az okosságukért dicsért gyerekek az előző feladatban megélt kudarc és önbizalomcsökkenés miatt itt rosszabbul teljesítettek, mint korábban. A rugalmas szemlélettel rendelkező diákoknál pedig javult a teljesítmény.

Még egy izgalmas része volt a kutatásnak. A végén arra kérték a diákokat, hogy jelentsék be névtelenül az eredményeiket. Azt látták, hogy a rögzült gondolkodásmóddal jellemezhető ötödikesek negyven százaléka mondott több pontot, mint amennyit valójában megszerzett. A teljesítményükért dicsért gyerekek esetében csak tíz százalék tette ugyanezt. Ez is lehet a gyökere annak, hogy manapság olyan sok csalás történik az iskolákban.

S hogy mi ebből a tanulság? Hagyjuk el a megszokásból jövő dicséreteket! Ne az egyszerű és könnyű feladatokat dicsérjük meg! Ebből azt tanulja meg a gyermek, hogy a gyorsan, egyszerűen és hibátlanul kivitelezett feladatokért jár a dicséret. Ez nem teremt jó alapot a kihívások elfogadásához. Mindig fejlődési szintjének megfelelően fogalmazzunk meg dicséreteket, és vegyük észre a változásokat!

Az „Okos vagy!” helyett pedig alkalmazzuk a következő típusú dicséreteket:

„Ez egy sokáig tartó és nehéz feladat volt. Nagyon tetszik, hogy figyeltél, végig csináltad és befejezted. Ez aztán a kitartó munka!”

„Meglett az eredménye annak, hogy tegnap olyan sokat foglalkoztál a szótanulással, és többször felmondtad magadnak a szavakat. Ezt nagyon jól csináltad!”

Forrás: Alexander, J. J., & Sandahl, I. (2017). Gyereknevelés dán módra: Hogyan neveljünk életrevaló és magabiztos gyereket?- HVG Könyvek