Ezen múlhat gyermekünk élete vészhelyzetben!

Szerencsére nem túl gyakori, és ne is kelljen megtapasztalnunk, hogy valamelyik szerettünk újraélesztésre szorul, ám ha mégis ilyen helyzetbe kerülünk, akkor rajtunk múlhatnak a túlélési esélyei.
Sok tanulmányból ismert, hogy különösen csecsemő- és gyermekkorban a légzés- és keringésmegállás kimenetele, azaz hogy a gyermek szövődmények nélkül túlél-e, javarészt azon múlik, hogy a közelben van-e olyan személy, aki tudja, hogy mit kell ilyen esetben tenni.

Ha ugyanis nem kezdik meg a gyermek újraélesztését, akkor a kiérkező mentő által nyújtott ellátás már csak minimálisan tudja növelni a gyermek túlélési esélyeit. Tehát nekünk, laikusoknak kell elkezdeni az újraélesztést, és nem szabad tétlenül várnunk, amíg kiér a mentő. Ezért szó szerint létfontosságú, hogy minden szülő tudja, hogy mi az a néhány dolog, amit egy gyermek légzéskimaradása esetén tenni kell.

Légzésleállás esetén az alábbiakat kell tennünk:

• Ha látjuk, hogy a gyermek légzése akadályozott, első teendőnk, hogy ellenőrizzük, magánál van-e, ha nincs, akkor ébreszthető-e. Ha nem reagál az ébresztésre, azonnal hívjunk orvosi segítséget (mentőt).
• Amíg a mentősök megérkeznek, ellenőrizzük, hogy átjárható-e a légút. Ha a légutak elzáródtak, meg kell nyitni azokat az alábbi módszerrel: a gyermek fejét hanyatt fekve, a homlokára tett kezemmel kissé hátrahajtom, az állát előreemelem a mutatóujjammal. Így a levegő jól tud áramolni az orrjáratokon, és a nyelv nem esik hátra, hogy elzárja a légáramlás útját.
• Ezt követően nagyjából 10 másodpercig ellenőrizzük, hogy a gyermek vesz-e levegőt. Ezt úgy tudom megállapítani, hogy közel hajolok hozzá és figyelem, emelkedik és süllyed-e a mellkasa, hallom-e a szuszogását, érzem-e, hogy áramlik a levegő a száján és orrán. Ha lélegzik, oldalra fordítom, majd folyamatosan figyelem a légzését, reakcióit.
• Ha nem lélegzik, akkor ötször befúvásos lélegeztetést alkalmazok, melynek technikája a következő: Csecsemőknél mind az orrot, mind a szájat közrefogom saját számmal, nagyobb gyermekeknél az orrot befogva a számat a gyermek szájára illesztve fújom be a levegőt. A gyermek feje eközben kissé hátrahajtott fejjel, a mutatóujjal megemelt állal nyugszik.
• Ha az öt befúvásra a gyermek nem reagál, akkor valószínűleg a keringése leállt, vagy le fog állni, ezért el kell kezdeni a mellkasi kompressziókat (nyomásokat). A kisbabáknál a szegycsontot két ujjal erősen lenyomom, kb. a mellkas átmérőjének egyharmadáig (kb. 4 cm mélyen), percenként 100-120-as gyakorisággal. Nagyobb gyermekeknél az egyik tenyerem tövét helyezem a gyermek szegycsontjára, és nyújtott karral nyomom le a szegycsontot és a mellkast.
• A mellkasi kompressziókat és a levegő befúvásokat váltogatva kell alkalmazni: 30 mellkasi nyomás után végzek két befúvást. A mellkasi nyomások száma kb. 100-120/perc.
• Az újraélesztést addig kell végezni, amíg a gyermek magához nem tér (ki nem nyitja a szemét vagy elkezd sírni) vagy amíg meg nem érkezik a hivatásos segítség.

Ha a gyermeknél légúti idegentest okozta fulladás gyanúja áll fent, az alábbiakat kell tennünk:

• Ha a gyermek lélegzik és eszméleténél van, megnyugtatjuk. Ha a gyermek eszméleténél van, de nem tud köhögni, csak erőlködik, a levegő a légutakban nem tud mozogni, akkor háti csapásokkal meg kell próbálnunk eltávolítani a garatból, gégéből, légcsőből az elzáródást okozó tárgyat. Ennek technikája csecsemőknél az, hogy a combunkra fektetjük őket, hasra, úgy, hogy fejük lefelé lógjon, és ötször háti csapást alkalmazunk a lapockák közé.
• Ha ez nem segít, akkor a gyermeket hátra fordítjuk, és a mellkaskompressziónál leírtaknak megfelelően, csak gyorsabb mozdulattal öt mellkasi lökést alkalmazunk. Idősebb gyermeknél a háti csapást ültetve is elvégezhetjük, vagy a gyermeket keresztbe fektethetjük az ölünkben.
• Ha ez hatástalan, akkor hasi lökést kell alkalmaznunk. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a gyermeket hátulról átkarolva kezeinket a hasán összekulcsoljuk, és öt alkalommal magunk felé és kissé felfelé hirtelen megrántjuk összekulcsolt kezeinket. Ezekkel a manőverekkel van esély arra, hogy a gyermekből az idegentest eltávozik.
• Ha a gyermek eszméletlenné válik, akkor az újraélesztésnél leírt lépéseket tesszük meg.

Számos kutatás igazolta azt, hogy a rosszul végzett újraélesztés is sokkal többet ér, mint ha nem csinálunk semmit. Akár csak a befúvásokat, csak a mellkaskompressziókat alkalmazzuk, már növekszik ez esély arra, hogy a gyermek újraéled, és tartósan túléli ezt az állapotot. Mindenkinek érdemes lenne részt venni egy újraélesztési tanfolyamon, hiszen számtalan élet lenne megmenthető, ha mindenki tudná, hogy vészhelyzet esetén mi a teendő.