Ezért van szükség Karácsonykor a varázslatra!

Mégis ki hozza az ajándékot?

A legtöbb szülő számára morális problémát okoz, mit mondjon, amikor gyermeke nekiszegezi a kérdést, hogy mégis ki hozza a karácsonyfa alá az ajándékot. A Jézuska? Egy angyal? A Télapó? Esetleg a szülők?

„Amikor a kisfiam hatéves lett, elkezdte foglalkoztatni a karácsonyi ajándékozás szertartása és megkért, mondjam el őszintén, valóban az angyalok hozzák-e a meglepetéseket vagy mi, a szülei. Erre én visszakérdeztem, ő mit gondol, és mit szeretne. Azt válaszolta, az a sejtése, hogy a szülők veszik meg a játékokat, de ő mégiscsak az angyalkákban szeretne hinni és kérte, minden maradjon a régiben. Azóta sem kérdezte meg újra, biztos vagyok abban, hogy tudja az igazat, de asszisztál a dolgokhoz, és az öccsének nagy lendülettel magyarázza, hogy milyen cselesen juttatják a lakásba az ajándékot az angyalkák. Ezek után eszembe nem jutna tudományos alapokra helyezni a kérdést.” – meséli Hedvig, a nyolcéves Matyi és a négyéves Zsiga édesanyja.

A karácsony az egyik legmisztikusabb ünnep, s a gyermeki tisztánlátást csak „nehezítik” a mesekönyvekben fellelhető különböző magyarázatok, változatok: az egyikben a Mikulás hozza az ajándékokat, amelyeket kis manói készítenek fáradhatatlanul a gyermekek levélben megfogalmazott listái alapján, a másikban viszont tündérek szorgoskodnak, a harmadikban Jézuska és kis angyalai díszítik a fát és csilingelve jelzik, ha már megérkezett az ajándék.

A legfontosabb, hogy következetesek maradjunk! Ha a mikulásos verzió mellett tettük le a voksot, tartsunk ki amellett és ne inogjunk meg akkor sem, ha gyermekünk teljesen logikusan megfogalmazza kételyeit!

„Szerintem a titok a lényeg. Mi már advent első vasárnapján teleaggatjuk a lakást karácsonyi díszekkel, így négy héten keresztül eszünkbe jut a várakozás, az a hangulat, ami többnyire csak egy pár pillanat, vagy jó esetben pár napra sikeredik. A fát mindig a gyerekekkel együtt díszítjük, sütünk és minden előkészület közös. Az én gyermekeim, bár már nagy iskolások, még mindig hiszik, hogy az angyalkák hozzák az ajándékot. Szerintem az a fontos, hogy logika legyen a mesében. Az angyalkával, a mikulással következetes vagyok, többször eljátszom a várakozás idején, hogy láttam elsuhanni, vagy hallottam egy furcsa hangot. Különös fényeket, vagy hangokat nem nehéz találni. A gyerekek fantáziájának elég ennyi, később már ők mesélik egymásnak, hogy ki mit látott vagy hallott. Mindig minden kérdésben őszinte vagyok a gyerekeimhez, bíznak bennem. Az angyalka, a mikulás és a nyuszi az egyetlen hazugságom.”- meséli Ágota, két iskolás nagyfiú és egy ovis kislány édesanyja.

„Amikor a kislányom középső csoportos lett az oviban, megkérdezte, miért van az, hogy az egyik gyereknek a Jézuska, a másiknak meg a Télapó hozza a karácsonyi ajándékot. Erre én azt feleltem, hogy ők egymást segítik, mivel rengeteg gyereket kell megajándékozni, ezért az ünnepek közeledtével összefognak. Megnyugtattam, hogy bármelyikhez írhatja a levelét, meg fogják kapni és nem marad ki ő sem az ajándékozásból. Azóta nálunk nem okoz gondot, bármelyik verziót is olvassuk éppen egy mesében: Télapó vagy Jézuska nálunk egyre megy.” – meséli Erika, az ötéves Frida anyukája.

Varázslatra még a felnőtteknek is szüksége van!

„Már rég tudtuk, hogy nem létezik Mikulás és az ajándékokat sem Jézuska hozza, mégis a mai napig a család apraja-nagyja hinni akar a varázslatban, mert olyankor, még ha kis időre is, de újra gyermeki szemmel nézhet a nagyvilágba, ünneplőbe öltöztetheti a lelkét. Aki ebben a játékban nem vesz részt, nagyot veszít.” – mondja a 35 éves Péter.

Az ünnepi alkalomra tekintettel közvélemény-kutatást végeztem a barátaim körében. A 25 megkérdezettből 13 a Jézuska-tradíciót folytatja, 4 a Télapó, 2 az Angyalka történetre fűzi fel a karácsonyi készülődés fonalát,  a többiek, többnyire akiknek már tizenéves gyerekeik vannak, nyílt lapokkal játszanak és megmondták gyermeküknek, hogy mindent, amit a karácsony jelent, ők teremtenek elő.

Vagyis a kép igencsak vegyes, de mégis úgy vélem, hogy a gyermekünknek adunk többet azzal, hogy jézuskázunk vagy angyalozunk, függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e, mert nincs az a materialista kétéves, akinek izgalmasabb lenne sorban állni a játékboltban, mint egy titokzatos repülő lényt várni.

A gyerekeknek szükségük van a mesés lényekre, a tündérekre, manókra és a Kisjézusra. Számukra a karácsony a valóra vált mese, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig kimarad a varázslatból.

„A karácsony igazi csodája - vallásos jelentőségétől eltekintve- az, ami a gyermek lelkében megy végbe, és aminek segítségével az átlátszó álruhát, amelyben a Mikulás alakja mögött a szülő rejtőzik, egy jóakaratú, boldogító világ ígéretévé változtatja.

A gyermek számára egyéb szimbolikus jelentésein felül a Mikulás nemcsak a szülők nagylelkűségét, hanem az egész világ jóindulatát is jelképezi. Ezt a jóindulatot nem bizonyítja kellőképpen, ha elég sok vagy elég különleges ajándékot kap, annál inkább bizonyíték számára, ha a szülők hajlandóak évente egyszer olyan világot teremteni gyermekük számára, amely összhangban áll a vágyai által irányított mágikus gondolkodással.

A Mikulás ennek a jóindulatnak és a gyermekek boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma, így létezése sokkal nagyobb biztonságot kínál a gyermeknek, mint akár a legbőségesebb ajándék, amelyet a szülők saját személyükben nyújtanak át neki. A túl korán ránk kényszerített ésszerűségnek, csakúgy, mint minden más túl korai tapasztalatnak, az lesz a következménye, hogy szegényesebb fegyverzetben kell később szembenéznünk az élet forgandóságával és megpróbáltatásaival.”- írja Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvében és mi mélyen egyetértünk vele, hiszen mindenkinek jár egy csipetnyi varázslat!