Így tanítsuk meg a babát, hogy egyedül is el tudjon aludni és megébredéskor is könnyen visszaaludjon!

Amennyiben gyermekünk elmúlt 8-9 hónapos és nincs semmilyen egészségügyi problémája, bele is vághatunk az ún. fokozatos visszavonulás nevű módszer alkalmazásába, melynek kitalálója Annie Simpson csecsemő és gyermek alvásterapeuta, aki szerint az, hogy a gyermek megtanuljon a mi szoros közreműködésünk nélkül elaludni, kulcsfontosságú. Ehhez dolgozta ki a következő technikát, mellyel lassan és fokozatosan megtaníthatjuk a mi babánkat is magától álomba szenderülni.

Az alvásterapeuta négy szakaszra osztotta az alvástanítás folyamatát, amely gyermekenként eltérő időtartamot vehet igénybe és az is előfordulhat, hogy egy-egy esemény vagy betegség miatt megakad a folyamat vagy elölről kell elkezdeni.

Első szakasz

Az első napokban kicsit csökkentsük a közreműködésünket a baba altatásának folyamatában. Fogjuk a karunkban a babát, majd ha látjuk, hogy alszik, tegyük be a kiságyba. Esetleg ilyenkor még tegyük rá az egyik kezünket a hátára 1-2 percre, aztán menjünk ki a szobából. Ha sírni kezd, vegyük ki az ágyából, majd kezdjük elölről az egészet.

Második szakasz

Ha ez már jól megy, ideje eggyel tovább lépni. Ismét fogjuk a karunkban a babát, és ha már nagyon álmosnak tűnik, de még nem alszik, tegyük le az ágyába. Ezután helyezzük az egyik kezünket a hátára, és tartsuk rajta, míg álomba nem szenderül. Közben esetleg néhány hosszan elnyújtott, halk "sssss" hanggal segíthetünk neki ebben. A cél, hogy érezze a baba, hogy mellette vagyunk, de képes legyen anélkül elaludni, hogy nekünk órákig ringatnunk kellene.

Harmadik szakasz

Mostantól miután a babát a kiságyába tettük, csak álljunk vagy üljünk mellette csendben, de ne tegyük a hátára a kezünket. Ekkora a gyermekünk már valószínűleg megtanult magától elaludni, ezért csökkenhetnek az éjszakai felébredések is. Ha nem így lenne, akkor se keseredjünk el, folytassuk, amit elkezdtünk!

Negyedik szakasz

Ha képes a kicsi az előbbiekben említett módon egyedül elaludni, most már a kiságytól néhány lépésnyi távolságban várjunk, míg elszenderedik. A periodikusan ismétlődő "ssss" nyugtató hangon kívül ne beszéljünk hozzá, csak várjunk, míg elszenderedik, majd hagyjuk el a szobát.

Megébredés vagy felébredés?

A picik gyakran sírnak fel álmukban is, anélkül, hogy felébrednének rá. Ha rögtön ugrunk, előfordulhat, hogy épp mi ébresztjük majd fel őt. Várjunk pár percet, míg meggyőződünk róla, hogy tényleg sír a kicsi, és csak utána menjünk oda hozzá.

Kivételes esetek

1, Betegség

Betegség idején átmenetileg megváltozhatnak gyermekünk alvási szokásai is. Ha beteg a kicsi, fokozottan igényli a testkontaktust, olyankor mindennél fontosabb, hogy meggyógyuljon és érezze a szülei közelségét, törődését, simogatását. Szeretgessük, ölelgessük minél gyakrabban. Nem baj, ha elölről kell kezdeni az alvástanulást. Fontos, hogy csak akkor kezdjük el újra, ha már teljesen meggyógyult!

2, Fejlődési ugrások

Csak mert a baba fejlődik, a módszeren nem kell változtatnunk. Ha már képes felállni a kiságyban, csak fektessük le újra és újra, akárhányszor így tenne, és folytassuk ott az altatást, ahol elkezdtük. A lényeg, hogy abban támogassuk, hogy sikerüljön tényleg saját magától elaludnia, ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magára, érezze, hogy ott vagyunk mellette.

3, Kalandozó totyogók

Amikor gyermekünk elkezd járni, ez teljesen újszerű élmény számára és előfordulhat, hogy éjszaka is útnak indul. Ha megjelenik az ágyunknál, kísérjük vissza a szobájába. Ne kezdjük el hosszasan ecsetelni, hogy miért kell aludni, csak a szükséges minimum kommunikációt bonyolítsuk le, fektessük az ágyába, majd a szokásos "ssss" hanggal segítsünk neki megnyugodni és álomba szenderülni.

Forrás: babaszoba