Így terjed a COVID-19 a tudomány jelenlegi ismeretei szerint!

Hogyan terjed a koronavírus fertőzés?

Az emberről-emberre terjedés útvonalait a tudomány főleg tapasztalati úton és állatkísérleten alapuló eredményeken keresztül ismeri meg. A tapasztalatszerzésnek továbbra sincs vége, a járványtani adatokból lehet visszakövetkeztetni a fertőzések pontosabb természetére. A jelenlegi adatokból a legfőbb terjedési módok bizonyítást nyertek, a fő kérdés inkább az arányokra vonatkozik. A járvány legyőzéséhez alaposan meg kell érteni a terjedési (transzmissziós) módokat és a fertőzési kockázat minimalizálását ehhez igazítani. Az ismeretek folyamatosan bővülnek és mostanra már egy - bár nem végleges - de stabil képünk van a terjedés módjairól, így a hatékony védekezésről is.

A legfőbb terjedési mód - ahogy azt eddig is tudtuk már- a légúti folyadékcseppeken keresztül történik, melyek beszéd, tüsszentés, köhögés közben jutnak a levegőbe és a különböző felületekre. Itt beszélhetünk nagyobb cseppméretről, melyek pár méter után a földre hullanak és távolságtartással, illetve maszkviseléssel jól kivédhetőek, vagy beszélhetünk a néhány mikronos, aeroszolizált méretről, mely valószínűleg pár órán keresztül képes rosszul szellőző zárt terekben megmaradni. Tömeges maszkviseléssel mindkét terjedési mód minimalizálható.

A direkt kontaktus egy fertőzött személlyel, vagy indirekt kontaktus egy kontaminált tárggyal/felülettel szintén fontos útvonal lehet. Az előbbire számos bizonyíték van, főként olyan helyzetekben, ahol aktív fertőzött kezelése zajlik (például egészségügyi intézményekben), míg az utóbbira egyelőre csupán valószínű útvonalként tekinthetünk. Ám ismerve a vírus felületeken való túlélését és más légúti vírusok terjedési képességét, a felületekről történő fertőződés, melyet a nem megfelelő kézhigiénia –és annak hiánya- okozhat, sem zárható ki.

Tünetmentes, de fertőz!

A tünetmentesek aránya igen jelentősnek mondható, ők azok, akik a fertőzés teljes szakaszában egészségesek maradnak. Érdekes módon náluk a vírus ürítésének időtartama is hosszabb tud lenni. Helyszíntől és járványdinamikától függően nagyjából 6-41% közé tehető az arányuk. Mérések alapján a kumulatív vírusmennyiség, a tünetet produkáló egyénekkel megegyező bennük, így a fertőzőképességük rendkívül valószínű. A járványtani adatok is erre utalnak világszerte, de a végső következtetéshez további vizsgálatok szükségesek. Továbbra is nyitott tudományos kérdés, hogy milyen immunológiai és genetikai, vagy egyéb okok vezetnek el egy ilyen természetű fertőzéshez.

Számos fertőzést írtak le olyan egyénekről is, akik a tüneteik megjelenése előtt 1-3 nappal képesek voltak továbbadni a vírust. Ők így a fertőzés korai szakaszában tünetmentesnek tekinthetőek, pontos arányuk és járványdinamikában betöltött szerepük még további vizsgálatot igényel.

Helyszín és aktivitás, mint kockázati tényező

 Ismerve a terjedés módjait, kulcsfontosságú a helyszín és az élethelyzet a terjedési kockázat pontos felmérésében. A zárt, zsúfolt terek lehetőség szerint kerülendőek, de természetesen az időtartam is fontos tényező. Egy washingtoni kóruspróba esete jól mutatja a kockázatot: egy 2 és fél órás próba során a résztvevő 61 emberből 32 igazoltan, 20 pedig valószínűsíthetően ott fertőződött meg. Ebben közrejátszhatott a zárt tér, a cseppfertőzésnek kedvező aktivitás, valamint a zsúfoltság is.

Egy kiváló ábra jelent meg nemrég magyarul is, amely logikusan összefoglalja miről is van szó a gyakorlatban: https://444.hu/2020/09/11/itt-egy-hasznos-tablazat-arrol-hogy-milyen-korulmenyek-kozott-mekkora-eselyed-van-elkapni-a-koronavirust

A cél minden esetben a kockázat csökkentése, így lehetőségeinkhez mérten kerüljük a járványtani szempontból kockázatos helyzeteket és minden esetben tartsuk be a maszkviselés, a távolságtartás és a kézhigiénia hármas szabályát.

Forrás: https://www.ecdc.europa.eu/en/covid-19/latest-evidence/transmission; Virológia Pécs közösségi oldala