Minden, amit a tüdőgyulladásról tudni kell!

A tüdőgyulladás, mint betegség

A tüdőgyulladás a tüdőszövet gyulladása, amely átterjedhet a hörgőkre is. A tüdőgyulladásnak több típusa ismert: egyik a lebeny-tüdőgyulladás, amikor a tüdőnek bizonyos szerkezeti egységét, a lebenyét érinti a gyulladás, a másik a hörgő-tüdőgyulladás, amely a légutak menti szövetekben terjed és a tüdők foltszerű megbetegedését okozza. Sokan a tüdőgyulladást kihordják lábon, erre a típusra az enyhébb tünetek jellemzőek - általában száraz köhögés, hőemelkedés vagy alacsony láz –. Más felosztás szerint megkülönböztetünk közösségben és kórházban szerzett tüdőgyulladást. A közösségben szerzett lényegesen gyakoribb, és gyógyítása is lényegesen egyszerűbb.

Tüdőgyulladást baktériumok, vírusok, gombák és paraziták egyaránt okozhatnak. A megbetegedést okozó mikroba a légvétellel, a véráram útján, az orr- és a garatváladék belégzésével vagy a szomszédos szervekről közvetlen átterjedéssel kerülhet a tüdőkbe, megbetegítve azokat. Előfordul, hogy egy másik betegség, például egyéb felső légúti fertőzés vagy influenza gyengíti le az egyén védekezőképességét, és ezzel lehetővé teszi a baktériumok megtelepedését és szaporodását. Csecsemő- és kisgyermekkorban gyakran egyéb légúti betegségek (gégegyulladás, hörghurut) szövődményeként alakul ki. A kórokozó gyakran egy másik fertőző gócból, például az arcüreg gennyes váladékából kerül a tüdőkbe (lecsorog a garaton át a légcsőbe, hörgőkbe).

A tüdőgyulladás tünetei

Baktériumok által okozott, klasszikusnak tekintett tüdőgyulladások jellegzetes tünetei:
- Hirtelen kialakuló, magas láz, gyakran hidegrázás, köhögés
- Rossz általános közérzet
- Hát-, esetleg hasi fájdalom
- Súlyosabb esetekben nehézlégzés, szapora pulzus, illetve magas légzésszám

Csecsemőknél, időseknél, legyengült immunrendszerű személyeknél gyakran alattomosan, jellegzetes és látványos tünetek nélkül fejlődik ki a tüdőgyulladás. Az újszülöttkori tüdőgyulladás során az étvágy romlása, hőemelkedés, esetleg a testhőmérséklet csökkenése, sápadtság, és szapora szívműködés észlelhető, a baba elesett benyomást kelt.

A tüdőgyulladás diagnosztizálása

Tüdőgyulladás gyanúja esetén a fizikális vizsgálat mellett a mellkas röntgenvizsgálata szükséges, bár a kezdődő tüdőgyulladás - 24-48 órán belül - még sokszor nem ad radiológiai eltérést. Ilyenkor indokolt, amennyiben erre lehetőség van, a mellkasi ultrahangvizsgálat elvégzése, amely képes a mellkasfal közelében, a mellhártya lemezei között felszaporodó folyadék kimutatására. A laboratóriumi vizsgálatok (pl. vérkép, CRP, vörösvértest-süllyedés) is közelebb vihetik az orvost a betegség diagnosztizálásához.

A tüdőgyulladás kezelése

A bakteriális eredetűnek tartott tüdőgyulladások antibiotikumokkal kezelhetők. Gyakran előfordul, hogy széles spektrumú vagy egyszerre kétféle antibiotikum adására kényszerül a kezelőorvos, hiszen általában nem áll a rendelkezésére mikrobiológiai diagnózis, azaz nem tudhatja, legfeljebb csak sejtheti, milyen típusú kórokozó okozhatta a beteg tüdőgyulladását. A tüdőgyulladások kezelése általában 10-14 napig tartó antibiotikus kezelés.

A vírusok által okozott tüdőgyulladásokra nem hatnak az antibiotikumok, viszont a vírusfertőzések talaján kialakuló bakteriális fertőzések kezelésére antibiotikum adása szükséges lehet.
A tüdőgyulladás miatt kezelt beteg állapota a megfelelő antibiotikumok hatására néhány nap alatt sokat javulhat. Elmúlik a láz, csökken a köhögés és a nehézlégzés mértéke. A tünetek alapján megítélt gyógyulás 1-3 hét alatt következik be általában, de a röntgenkép csak további hetek múltán lesz ismét a régi, sőt, az esetek mintegy negyedében valamilyen maradványjelek még évekig, akár örökre láthatók maradhatnak röntgenképeken.

A tüdőgyulladás megelőzése

A tüdőgyulladás teljes biztonsággal nem védhető ki, de csökkenthető a kockázata. A dohányosok és a passzív dohányosok - akiknek a környezetében rendszeresen cigarettáznak és kénytelenek beszívni a füstöt- különösen veszélyeztetettek. Fokozottan veszélyeztetettek még a csecsemők, az idősek és az immunrendszer bármilyen betegség okozta csökkent működésével élők.

Az influenza elleni védőoltással megelőzhető az influenza fertőzések 50-80%-a, és a súlyos szövődmények (például a tüdőgyulladás) jelentős része. Ezért minden idős és krónikus beteg embernek javasolt évente beadatni az influenza elleni védőoltást.

A leggyakrabban súlyos tüdőgyulladást okozó 23 pneumococcus törzs ellen is létezik védőoltás, amely a krónikus betegeknek, illetve 65 éves kor felett mindenkinek ajánlott.

Mint minden betegség esetében, a tüdőgyulladásra is igaz, hogy a legbiztosabb védelmet a betegséggel szemben az erős immunrendszer és az egészséges életmód - rendszeres mozgás, változatos, vitamindús táplálkozás, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás - és a higiéniai alapszabályok betartása jelenti.

A cikket dr. Benedek Pálma lektorálta.