Az Ön gyermeke is fél a sötétben? Segítünk!

Ha az Ön családjában is gyakran sírás a vége a fektetésnek, nincs ezzel egyedül. A sötétségtől való félelem természetes része a gyermekek fejlődésének, és általában magától el is múlik az idő előrehaladtával. Szülőként azonban nyugtalanító lehet szembesülni ezzel, rosszabb esetben pedig a mindennapi életre is romboló hatással lehet. Ez a bejegyzés ezért született: hogy segítséget nyújthassunk a jelenség gyökérokainak megértésében és a gyermekek támogatásában, a félelem növelése nélkül.

Miért félnek a gyerekek a sötétben?

A kicsik képzelőereje gyorsabban fejlődik, mint a racionális készségeik, emiatt bizonyos életkorban előfordulhat, hogy bizonyos érzeteket vagy környezeti hatásokat máshogy élnek meg, mint később. Ehhez kötődhet még a szeparációs szorongás, ami szintén rendszeres velejárója bizonyos fejlődési szakaszoknak, és könnyen megnyilvánulhat akár a sötétségtől való félelemként is. A bizonyos életkorokban megnövekedett éberség, a zajok, árnyak, egyéb ismeretlen érzetek erősebb érzékelése is félelmet kelthet a gyermekekben. Végül pedig ha túl sok impulzus éri őket, vagy nem a koruknak megfelelő médiával, hírekkel találkoznak, az szintén okozhatja vagy hozzátehet a sötétségtől való félelemhez.

Normális-e a sötétségtől való félelem? Korcsoportonkénti lebontás

2-3 éves korban még gyakori a szeparációs szorongás, a szülőtől vagy egyéb biztonságos személytől való elszakadás, az egyedüllét félelme. Ez, mint fentebb említettük, könnyen megjelenhet mint sötétségtől való félelem. Az óvodásoknál, 4-6 éves kor között, leginkább az aktív képzelőerő okozhat ilyen jellegű problémákat, ez szintén orvosolható és kinőhető. 7 éves kor fölött viszont ez már inkább valós aggodalmat vagy stresszt jelez, így ilyenkor fontos a valódi okot megkeresni, és azt megszüntetni. Általánosan elmondható, hogy a sötétségtől való félelem a fenti korosztályok mindegyikében gyakori, és a legtöbb esetben csak időszakos.

Mit ne tegyünk, ha gyermekünk fél a sötétben?

Ami a legfontosabb, hogy nem szabad elhessegetni a félelmet, vagy szégyent kapcsolni hozzá. Ne mondjuk a gyerekeknek, hogy “De hát nincs mitől félni!”, hiszen ezzel semmit nem segítünk a helyzeten. Noha a sokkterápia bizonyos fóbiák esetén hatásos, semmiképp se próbáljuk így megoldani a helyzetet, mondván majd megtanulja, hogy nincs mitől félni. Az éremnek viszont a másik oldala is igaz: ne engedjük, hogy a félelem miatt tolódjon későbbre a gyerekek lefekvése, hiszen ezzel csak az alvásuknak ártunk. Ami pedig szintén lényeges, hogy kerüljük az ijesztő tartalmak – filmek, mesék, könyvek, híradó – nézését, olvasását az esti órákban.

Hogyan támogassuk a gyermekeket, ha félnek a sötétben?

• Ismerjük el az érzéseiket

Fontos, hogy úgy érezzék, a félelmeik valódiak, és megérdemlik a támogatást. Tegyük ezt anélkül, hogy erősítenénk bennük a félelmet – legyünk nyugodtak, és biztosítsuk őket, hogy nincsenek veszélyben.

• Alakítsunk ki egy biztonságérzetet nyújtó gyerekszobát

Használhatunk például meleg fényű éjjeli- vagy sólámpát, ami elűzi a sötétséget anélkül, hogy az álmukat megzavarná. A biztonságot nyújtó tárgyak (kedvenc plüssállat, takaró, stb.) is segítségünkre lehetnek, hiszen ezek is erősítik a nyugodtság érzését a gyermekekben. Fontos az is, hogy a gyerekszoba berendezését ne váltogassuk túl gyakran. A megszokottság, ismerősség érzése ugyanis segít legyőzni a sötétségtől való félelmet.

• Építsünk fel egy kiszámítható, nyugtató esti rutint

Az esti rutin kiemelten fontos a gyermekek alvásában is, hiszen segít a megfelelő alvásminőség elérésében. A minden este ugyanabban a sorrendben elvégzett lépések kialakítják bennük a biztonságérzetet is. Ebbe a rutinba építsünk bele megnyugtató tevékenységeket: ez lehet egy halk beszélgetés a napjukról, esti mese, nagyobbaknál közös olvasás is. Egy jól kialakított rutinnal rengeteget tehetünk az ismeretlentől való félelem ellen.

• Bátorítsuk őket fokozatosan a függetlenségre

Semmiképp se hagyjuk gyermekünket egyedül a sötét szobában, ha fél; de az sem megoldás, ha minden este ott ülünk vele felnőttkoráig. Üljünk le az ágyhoz közel, és várjuk meg, amíg elalszanak, majd az idő előrehaladtával fokozatosan csökkentsük a jelenlétünket. Üljünk egyre közelebb az ajtóhoz, “őrködjünk” a szobán kívül, amíg meg nem szűnik a félelem. Fontos az is, hogy dicsérjük meg a kis lépéseket és a bátorságukat, ezzel is erősítve bennük az önbizalmat és a biztonságérzetet.

• Használjuk ki a képzelőerőt a megnyugtatásra

A félelmektől függően kinevezhetünk bizonyos játékokat őrökké, védelmezőkké. Használhatunk légfrissítőt “szörnyriasztó” spray-ként, vagy mesélhetünk történeteket, amik csökkentik a félelmet. Ezekkel az eszközökkel a gyermekek játszva, a képzeletüket segítségül hívva tanulhatják meg a függetlenséget, és győzhetik le a félelmeiket.

Egyszerű megküzdési technikák gyerekeknek

A fenti tippek használata mellett is előfordulhat egy-egy nehezebb éjszaka. Ha a következő stratégiákat megtanítjuk gyermekünknek, ezeket is könnyen átvészelheti. Az első a lassú, mély légzés mint a legegyszerűbb légzőgyakorlat használata. Ezt társíthatjuk képi világgal is, például csináljon úgy, mintha megszagolna egy virágot, majd elfújna egy gyertyát. A lassú légzés az egyik leggyakoribb relaxációs technika, ami későbbi stresszhelyzetekben is hasznára válhat. Taníthatunk neki egyszerűbb vizualizációt is: képzelje magát egy számára biztonságos, boldog helyre (ez lehet egy virágos rét, vagy nyaralás színhelye, nagyszülők háza akár). Végül pedig azt is megtaníthatjuk, hogy szólítsa meg az aggodalmat magában, és beszéljen vissza neki – ez később a pozitív megerősítések használatának lehet az előfutára.

Mikor lesz problémás a sötétségtől való félelem?

Mint említettük, a jelenség teljesen normális, és alapvetően nem kóros kisgyermekeknél. Bizonyos esetekben azonban érdemes gyermekorvos vagy gyermekpszichológus segítségét kérni. Ilyen, ha a félelem folyamatosan, heteken keresztül fennáll, vagy akár rosszabbodik. Érdemes szakemberhez, akár alvásszakértőhöz fordulni akkor is, ha gyermekünk gyakran felébred éjszakánként, vagy nem hajlandó egyedül aludni. Ha pedig a félelem napközbeni szorongássá is átalakul, mindenképpen keressünk fel szakértőt mihamarabb! Amennyiben gyermekalvás-szakértő segítségét kérné, központunkban a legjobb helyen jár – foglaljon időpontot az alvas@gyerekmosoly.hu címen!

Hogyan őrizzük meg nyugalmunkat szülőként?

A szülői válasz milyensége a félelemre elengedhetetlen, hiszen rengeteget változtathat a gyermekek biztonságérzetén – pozitív és negatív irányba is. Fontos, hogy mindenképp türelmesek legyünk, hiszen a fejlődés jöhet lassan, nem biztos, hogy egyik éjszakáról a másikra hajlandó lesz egyedül aludni gyermekünk. Ne a tökéletességre törekedjünk, hanem a rendszerességre, ez hosszú távon sokkal többet számít!

Látható tehát, hogy a félelem a sötétségtől valójában csak egy szakasz, amin sok kisgyermek átesik. Ez nem jelenti azt, hogy ne támogathatnánk a lehető leginkább, hogy minél magabiztosabban jöjjön ki belőle a mi gyermekünk is. A támogatás, a segítség, a rutin és az empátia a legfontosabb kellékek, amikkel megoldhatjuk a problémát.

Források: https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC2804532/; https://www.childrenscolorado.org/just-ask-childrens/articles/fear-of-the-dark/; https://www.apa.org/pubs/books/supplemental/pediatric-sleep-problems/Parents_Helping_Their_Children_Overcome_Fear_of_the_Dark.pdf; https://childmind.org/article/help-children-manage-fears/; https://health.clevelandclinic.org/tips-to-overcome-nighttime-fears

Photo by Clint McKoy on Unsplash